A munka vitathatatlanul jótékony hatással van az egészségre, ugyanis biztosítja a jövedelmet, a társas kapcsolatokat, valamint növeli az önértékelést is. A munkának azonban nem csak kedvező hatásai vannak, gyakran okoz stresszt, illetve alul- vagy túlterheltséget. További kockázati tényezőt jelent a felelősségből adódó pszichés megterhelés és az elégtelen munkakörülmények is. A magas stresszszintek eredményeképpen alakulhat ki a „burn-out” szindróma. Ez az állapot tartós fizikai, érzelmi és mentális kimerültséggel jár. A kiégés válaszreakció a krónikus érzelmi és interperszonális stresszfolyamatokra, amely elsősorban azokat az embereket érinti, akik intenzív vagy emocionálisan megerőltető munkát végeznek.
A munkahelyi egészségfejlesztő programok hatására várhatóan mérséklődnek a hiányzásokból eredő költségek, javul a munkahelyi légkör, valamint a fluktuáció is csökken.
A testmozgás nem csak a testi, hanem a mentális egészségre is jótékony hatással van. Ugyanis serkenti a vérkeringést, növeli az energiaszintet, javítja az alvás minőségét, csökkenti a belső feszültséget, valamint az önbizalomra is jótékony hatással van. Mindezekre tekintettel nagyon fontosnak tartom a dolgozóink ösztönzését a rendszeres testmozgásra. Ennek érdekében hasznosnak találom például a sportnapok szervezését. Az ehhez szükséges tárgyi feltételek véleményem szerint adottak, ugyanis számtalan szabadtéri fitneszpark található a legtöbb településen.
Sokat olvashatunk a természet gyógyító erejéről. A szabadban eltöltött idő bizonyítottan hozzájárul a vérnyomás és a stressz csökkentéséhez, valamint enyhíti a szorongást és kimerültség érzetét is. A természetben található színek, illatok és növények hozzájárulnak a jó közérzethez. Ezért úgy gondolom, hogy mindenképpen hasznos lenne természetjáró túrákat szervezni a munkatársak részére. Az ilyen jellegű séták nem csak az egyénekre lennének jótékony hatással, hanem a közösségre is. Úgy gondolom, hogy a közösségi lét ereje képes változásokat elindítani, javítja a közérzetet, tudatosítja a motivációt, továbbá segíti elmélyíteni a munkatársi kapcsolatokat is.
A közös sétákon túl további közösségépítő programok szervezését is szükségesnek tartom. Mint például a csapatépítésre irányuló csoportfoglalkozások létrehozása. A különböző szakirodalmakban számos olyan csoportdinamikai játékot találhatunk, melyek lebonyolítása nem igényel komolyabb csoportvezetői gyakorlatot. Ilyenek például „Közös mese”, „Emóciók”, „Gyümölcs kosár” (Benedek, 1992), „Ismételd el más szavakkal” (Bagdy, Telkes, 1990), „Ház, fa, kutya”, „Ajándék” (Rudas, 2001) című gyakorlatok. Úgy gondolom, hogy az ilyen csoportos feladatok erősíthetik a csoportkohéziót, valamint fejleszthetik az érzések kifejezését, a kommunikációs készségeket, és a konfliktuskezelést is.
A munkavállalók esetében az egyéni és csoportos szupervíziós foglalkozásokra nagy szükség lenne. Ugyanis az esetlegesen felmerülő problémák elkerüléséhez szakszerű segítség lenne a szupervízió, melynek keretében munkatársak elsősorban egymással való irányított interakcióik során dolgoznák fel a legnehezebb munkahelyi eseményeket. A foglalkozásokon a szupervízor szakember segítségével a mindennapi munka kereteiből kiszabadulva, új szemszögből ismernék meg a dolgozók a saját, illetve kollégáik reakcióit, az alkalmazott munkamódszereiket. A foglalkozásoknak köszönhetően lehetőség nyílna az önismereti tréning eszközeit felhasználva új tudásra, hasznos információkra szert tenni önmagunkról, az alkalmazott problémamegoldó technikákról, lehetőségekről. A rendszeres foglalkozások eredményeként munkatársaink jobban megbirkóznának a mindennapi munkájukból fakadó fokozott terheléssel, támogatást kapnának a kiégés megelőzéséhez, szükség esetén kezeléséhez.
Továbbá egészségfejlesztés szempontjából fontosnak tartom a mentálhigiénés szakmai napok, műhelytalálkozók és szakmai workshopok szervezését is. Ugyanis ezen alkalmak segítenek a leginkább abban, hogy felhívjuk a figyelmet a munkahelyi mentálhigiéné jelentőségére, valamint hogy hozzájáruljunk a szakemberek lelki egészségvédelméhez, az emberi – és szakmai kapcsolataik fejlesztéséhez.
Hajnerné Hauszbeck Dóra
szociális munkatárs
Felhasznált szakirodalom:
Buda Béla (1994): Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei (188-228.)
Juhász Ágnes (2002): Munkahelyi stressz, munkahelyi egészségfejlesztés. Oktatási segédanyag. (48-69.)
Ónody Sarolta (2001) Kiégési tünetek (burnout szindróma) keletkezése és megoldási lehetőségei. (80-85.)
Rudas János (szerk.) (2001) – Önismereti Csoportok
Dr. Benedek László (1992)- Játék és Pszichoterápia
Telkes József, Dr. Bagdy Emőke (1990) – Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában
