– 2017-ben indult el a projekt kísérleti jelleggel, mi volt a legfontosabb céljuk, milyen elemei vannak a programnak?
Először is fontos, hogy a projekt indulását azért sok-sok munka előzte meg, és ez a pályázat elbírálásánál is elvárás volt. Főállásban a szociális szférában dolgozom idősellátásban, ezért már a demens nappali ellátás megszervezésével 2009-ben elindult a demenciával élő idős emberek helyzetének javítására való törekvés! Már akkor azt láttuk, hogy nagyon sok az idős ellátott, akik ezzel a betegséggel élnek. Ezt további programok, fórumok, tájékoztatók követték.
2015-ben elindítottuk a Gondoskodás Alapítvány szervezésében az Alzheimer Café-t Mosonmagyaróváron. A Café szervezése, vezetése során sok olyan emberrel találkoztam, akik szintén szívügyüknek tekintették a demenciával élők helyzetének javítását, így alakult ki egy remek munkakapcsolat Tatai Tamással, aki a Demenciabarát Mosonmagyaróvár projekt ötletét vetette fel és írta meg a pályázatot.
A célunk a figyelemfelhívás mellett az volt, hogy az eddigi munkánkat, eredményeinket bemutassuk és egy kicsit tovább lépjünk a demenciával élő emberek helyzetének javításában. Fontosnak tartjuk, hogy őket is bevonjuk a munkába és a róluk szóló döntéseket velük együtt hozzuk meg. Ezt a tevékenységünket egyenlőre külföldön ismerték el, erre pedig nagyon büszkék vagyunk.
A program elemei: Rövid és hosszú távú terveket fogalmaztunk meg.
A rövid távú tervek között szerepel a PR stratégia, hiszen a média nagyon sokat segíthet abban, hogy a betegséggel kapcsolatban minél több információ eljuthasson az érintettekhez. Kiemelt feladat a demenciával élő emberek meghallgatása, bevonásuk a különféle programokban.
A hosszútávú terveink a projekt bemutatása, és adaptálásának segítése más városokban. Az is nagyon jó lenne, ha döntéshozók figyelme is ráirányulna a problémára.
– Tudna hozni egy-két példát? Én arról olvastam, hogy a demens betegek bajban vannak a bankjegyekkel, nem ismerik azokat… Tehát ennyire gyakorlatias, hétköznapi témák, felvilágosítás is része a programnak?
Nagyon nagy hiány van Magyarországon a demenciával kapcsolatban az információra a betegséggel kapcsolatos tudásra, ez nagyon hiányzik a hétköznapokból!! Mindenkit érinthet a tágabb családjában a betegség, de mint szomszéd vagy ismerős is részese lehet a betegség egyes tüneteinek. Ha már nem a rendőrséget hívják a szomszédok, ha a szomszéd néni átzörög éjjel, vagy kikiabál az ablakon, hanem a házi orvost, a szociális szakembereket, akkor elindultunk valamilyen megoldás felé. A betegség sokszor kellemetlen helyzetbe hozza a hozzátartozót, ezért szégyellik a beteget, inkább nem beszélnek róla, nem engedik ki az utcára, de a betegnek joga van, hogy lehetőségeihez képest ugyanúgy élje az életét, de ehhez segítségre van szüksége. Ha tudjuk, hogy mi a diagnózis, és mire számíthatunk, akkor segíthetünk. Ha a köztudatba sokkal inkább elfogadott a betegség, akkor már talán nem lesz stigma. Addig azonban még sokat kell dolgozni. Azt is tudni kellene, hogy egy-egy tünetre hogyan reagáljunk. A projekt során a kiskereskedőknek, szolgáltatóknak segítünk, hogy mire figyeljenek, hogyan kommunikáljanak, ezzel is segítve a betegséggel élőket. A memóriahanyatlás, a figyelem korlátozottsága, vagy a kifejező képesség nehézsége, mind-mind tünete a betegségnek. Arról is lehetne sokat beszélni, hogy a beteg főleg a kezdeti szakaszban még nincs tisztában a korlátaival, nincs betegségtudata, ezért tagadja, hogy bármiféle nehézsége lenne, itt különösen szenzitíven kell segíteni.
– Kiket vonnak be, hány munkatársuk dolgozik benne?
A projekt managere Tatai Tamás, mellette aktívan részt veszek a szervezői munkában, de
a Gondoskodás Alapítvány kuratóriuma is segít, és mint minden civil szervezetnek nekünk is jelentős önkéntesünk van, akik szívesen segítenek ebben a projektben. Már amikor felmerült a pályázati lehetőség, és partnereket kerestünk, beszélgettünk, mindenki nagyon pozitívan állt hozzá a témához. Akkor is azt tapasztaltuk, hogy valóban mindenkit érint, vagy érintett már a demencia, a családjából, az ismerősi köréből. Ez nagyon inspirálóan hatott ránt, tényleg nagyon jó közösség van Mosonmagyaróváron.
– Milyen eredményekről tud beszámolni?
Rengetek külföldi kapcsolat született, illetve nagyon sokan érdeklődnek Magyarországról is, a projekt iránt. Az eredményeink: elindult a Belvárosi üzletekben a demenciabarát szolgáltatások, üzletek projekt. Március 23-án, Magyarországon először csatlakozunk a A Világ Zenél a Demencia Ellen (World Rocks Against Dementia) elnevezésű globális kezdeményezéshez, mely a demencia problémájára igyekszik ráirányítani a figyelmet. Ez alkalommal: Kiss Veronika kórusvezető és az Idősek Klubja Kórusának koncertjére kerül sor a mosonmagyaróvári Cselley-házban március 23-án 10 órakor. A koncert témája: Szigetközi népdalok.
Folytatjuk az Alzheimer Café rendezvény sorozatot, mely abszolút eleme a demenciabarát közösségnek, hiszen a betegekre a hozzátartozókra fókuszál.
Harmadik alkalommal szervezünk Demencia szimulációt, első két alkalommal a szociális ellátásban dolgozóknak, most pedig a hozzátartozóknak, gondozóknak.
– Mennyire fontos az önkormányzat támogatása, miért?
Mindig is jelentős támogatást kaptunk az Önkormányzattól, nyitottak és érzik az idősek, a gondozó családok helyzetének nehézségét. A helyi pályázatok, de a nagyobb elképzeléseink is pozitív elbírásúak voltak. Rengeteg civil szervezet működik a városban, ez pedig egy biztos háttér az önkormányzatnak is, hiszen lehet rájuk számítani, össze tudnak fogni, együtt tudunk projekteket megvalósítani. Színesebbé teszik a városi életet, és ne feledkezzünk meg a társadalmi felelősségvállalásról, ez nagyon fontos a civilek életében, de Mosonmagyaróvár Város vezetésének is.
– Mihez segít hozzá, miben segít a nemzetközi díj?
Reméljük, hogy kellő publicitás mellett abszolút ráirányítja a figyelmet a demenciával élőkre, és az őket gondozókra! Segíteni szeretnénk, mintát, példát mutatva.
– Ön szerint megvalósulhatna a program más városban is? Vannak érdeklődések, konkrét tervek? Önök miben segítik az adott város intézményét?
Abszolút nyitottak vagyunk abban, hogy segítsünk másoknak a hasonló kezdeményezésekben. Ezért is született meg az ötlet, hogy szervezzünk egy nemzetközi konferenciát, ahol bemutatjuk a projektünket, elhívjuk a külföldi partnereinket, és kapcsolatokat, lehetőségeket adunk azoknak, akik erre nyitottak. A konferencia abban is el fog térni az eddigiektől, hogy a demenciával élőket és az őket gondozó családtagok is lehetőséget kapnak, hogy megfogalmazzák érzéseiket, elmondják szükségleteiket, remélve, hogy meghallgatásra találnak.
– Önöknél jelenleg hány demens- és Alzheimer beteggel foglalkoznak?
A Gondoskodás Alapítvány nem foglakozik konkrétan betegekkel.
Az intézményünkben (Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény) mind az alapszolgáltatásban, mind a szakellátásban természetesen vannak demenciával élő idősek. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján közel megduplázódott a demenciával élők száma, mind az ellátottak között, mind a bentlakásos idős otthonba várakozók között. Az elmúlt években látunk előre lépést, hogy az idősek között már vannak, akik szakorvosi diagnózissal kerülnek szociális ellátásba. Jellemzően az Alzheimer-kór és a vaszkuláris demencia a legjellemzőbb diagnózis. Ennek is örülünk, sok szakorvos van, aki érzi, hogy óriási probléma napjainkban az Alzheimer-kór, amit az egészségügy diagnosztizálni tud, illetve a gyógyszeres kezelésben segít, de megoldani egyedül nem tudja, fontos a szociális szférának a feladata. Összefogással, együttműködéssel, azonban nagy segítséget lehetne adni a családoknak.
Fontos: Magyarországon nagyon sokat élnek úgy, hogy nincs szakorvosi diagnózisuk a betegségről, de a tünetekből úgy gondoljuk, hogy van valamilyen típusú demenciájuk. Azt is szeretnénk, ha az egészségügyben is hasonló kezdeményezések lennének, mert hihetetlenül fontos a pontos és időben meghozott diagnozis, a későbbiekre vonatkozóan, hiszen lehetőséget ad a felkészülésre, az ismeretlennel való megismerkedésre, és arra is, hogy megfelelő időben szülessenek megfelelő döntések.
– Munkatársaival aktív részese a mosonmagyaróvári Alzheimer-cafénak. Kik kereshetik fel a rendezvényt, kiknek szól, milyen témákat érintenek?
A Gondoskodás Alapítvány szervezésében áprilisban már 7 éve, hogy elindult az Alzheimer Café.
A találkozók havonta 1 alkalommal – minden hónap első hétfőjén, délután 17 órai kezdettel – adnak lehetőséget elsősorban a hozzátartozóknak, gondozóknak, de természetesen az érdeklődőknek, hogy találkozzanak. Az Alzheimer Café egy alulról szerveződő civil kezdeményezés, ami képviseli és támogatja a különféle demenciában élő betegeket, és családtagjait. A Café nyitott mindenki számára, a részvétel ingyenes!
A helyszín: 9200 Mosonmagyaróvár, Korzó Étterem Magyar u. 5.
Az elmúlt 7 évben sok-sok hasznos és érdekes előadást hallottunk, remélhetően segítséget is adtunk a hozzátartozóknak, fontos információkat, támogatást biztosítottunk. Az előadók között szakorvosok – pszichiáter szakorvos, neuropszichiáter szakorvos, házi orvosok voltak, – de demencia szakápolót, szociális szakembereket is meghívtunk előadónak. Ezenkívül, mozgásterápiával, zeneterápiával, memoria foglalkozásokkal kapcsolatos előadásaink is voltak. Mentálhigiénés szakember, pszichológus a hozzátartozókban, gondozókban felmerülő krízisek, lelkiismeret furdalásokról beszélt. De azt is kérték hozzátartozók, hogy ne hívjunk előadót, beszélgessünk, ezek is remek összejövetelek voltak, amikor is egymással osztották meg tapasztalataikat, adtak tanácsokat, kaptak meghallgatást!!!
