A téli időszak mindig különösen nehéz feladat elé állítja a hajléktalanellátásban dolgozókat. A hideg idő beköszöntével és a fagyveszély fokozódásával, az utcán élők egyre nagyobb kiszolgáltatottsága miatt a krízishelyzetek kezelése különösen fontos szerepet kap. A veszprémi Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza egy hatékony és jól működő megoldást alkalmaz úgynevezett Téli krízis kerekasztalok formájában, amelyek a különböző segítő, és közterületen dolgozó rendvédelmi és egészségügyi szervezetek közötti együttműködés alapját képezik.
A Téli krízis kerekasztalok a krízisidőszakot megelőző, majd krízisidőszakban havonta összehívott megbeszéléseket jelentik, ahol a hajléktalanellátásban érintett szervezetek képviselői – szociális és egészségügyi intézmények munkatársai, a rendőrség, polgárőrség, valamint a közterület-felügyelet – találkoznak. A kerekasztal beszélgetések során a részt vevő szervezetek képviselői közösen feltérképezik a kihívásokat, megosztják tapasztalataikat, és összehangolják erőforrásaikat annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban tudjanak reagálni a krízishelyzetekre. A kerekasztal team rendszeresen, a tél beköszöntét megelőzően gyűlik össze először. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy a különböző szervezetek közötti információcsere gördülékenyen működjön, és a szükséges lépések összehangoltan történjenek.
A veszprémi Téli krízis kerekasztalok gyakorlata több év alatt igazolta hatékonyságát. A közös munka eredményeként a városban működő szervezetek képesek az erőforrásokat hatékonyan mozgósítani, így a téli időszakban is biztonságot tudnak nyújtani a rászorulóknak.
A kerekasztal megbeszélések szervezése a kezdeti időszakokban nehezen indult. A különböző közterületen dolgozó szervezetek szemlélete között esetenként olyan nagy eltérések voltak, hogy nehéz volt közös nevezőt találni.
A rendőrség és utcai szolgálataink munkatársai például rendszeresen másképp értékelték a hajléktalan emberekkel kapcsolatban felmerülő helyzeteket, ezért sokszor nehezített volt a kommunikáció. Ez a nehezített kommunikáció aztán tovább terhelte, rontotta munkatársaink együttműködését. A változást együttműködésünkben az hozta, hogy a kerekasztalok kezdeti időszakában utcai szolgálataink megkapták a helyi rendőrség ügyeletes telefonszámát. Attól a pillanattól kezdve kölcsönös jelzéseinkkel, segítségkéréseinkkel nem a központot kellett hívnunk, hanem közvetlenül az ügyeletes munkatársat. Kialakult egy közvetlen kapcsolat munkatársaink között, egy új szint, ahol a felek ismerték egymást, és az idő előre haladtával egyre inkább számíthattak egymásra.
A kerekasztal megbeszélések során egyre inkább megismertük egymás működését, lehetőségeinket, és egy idő után közös válaszokat kerestünk az utcán élő hajléktalan emberek körül felmerülő nehézségekre, problémákra. A téli krízis kerekasztalok optimális működésének időszakaiban a legnehezebb utcán élő emberek problémáira kerestük a közös válaszokat az összes közterületen szolgálatot teljesítő szervezet együtt működésével.
Veszprém városának krízisnyitó gyakorlata példa lehet más városok számára is. A rendszeres kommunikáció és a különböző szervezetek közötti szoros együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy a hajléktalanellátásban a téli krízishelyzetek kezelése gördülékeny legyen. Ez a gyakorlat egyértelműen igazolja, hogy a közös gondolkodás és az összefogás nemcsak hatékony, de életmentő is lehet a hideg, téli hónapokban.
Készítette: Hajnerné Hauszbeck Dóra szakmatámogatási (módszertani) munkatárs és Szaller Péter MMSzE KDR- Régóközpont szakmai vezető
